2008. április 28., hétfő

Depresszió

Uram és Atyám, ha 18 éves lennék, nincs az az Isten hogy ne lennék Depresszió-fan, olyan egyszerű-ártatlan dallamos kis ártatlanul depis zene...
Nem is depressziós, inkább csak amolyan súlytalan-semleges apróságokról érdekel a fiatal-gondtalan életből, amit még épp át lehet érezni, és lehet méltatlankodni egy picit...
Hááát, a szövegek eddig nem túl mélyreszántók eddig, de a zene nagyon is hozza fiatal-lelkes korom akkori Sing-Sing/Tankcsapda/Black-out bársonyos metálszövetű auráját, egyszerűen nem bírom levenni a fülemről! :)


...persze a tini tévé-függők erre csak annyit mondanának hogy régi és uncsi, de tehetek én róla (Hogyne! Büszkén!) hogy '99 óta nem nézek TV-t és a mainstream-ból totál kimaradok? :)

Nincsenek megjegyzések: