Tényleg bármikor ha kinézek az ablakon hogy esik-e az eső/hó, vagy fúj-e a szél (pl. indulunk ebédelni vagy kollegám megy rágyújtani) és _tényleg_ esik/havazik/fúj, az első dolog amit meglátok az valaki kerékpáron...
Az időjárás abszolute nem zavar, node hogy mennyi-hányszor néznek értetlenül és makognak hogy "Nincs hideg?!", "Nem fúj a szél?!", "Nem ázol el?!"
Hogy (és minek?) magyaráznám el, hogy régóta nem esett ilyen jól a közlekedés, mint tegnap este és ma reggel a friss-ropogós szűzhóban: mikor játszani lehet a hirtelen tekeréstől kipörgő hátsó kerékkel, mikor élvezet hallgatni a puha-tompa ropogást, mikor minden kanyart farolva-csúszva veszek be, mikor nekiszaladok egy lejtőnek és blokkolt hátsókerékkel centizem a szerpentin végét hogy pont egy pillanatra megálljak és lábletétel nélkül tövább, mikor az első kereket is meg lehet csúsztatni mert a feltorlódó hó megfogja a további oldalirányú csúszást, mikor szerpentinen fölfele finoman kell adagolni az erőt hogy ki ne csússzon a kerék de mégis végig sikerül felmenni, mikor az utca közepén parkoló autósor minden 4-6. kocsija között átfarolok a túloldalra, mikor a finom kis jégbordák miatt ~26km/h-nál "dzsiggel alatad a canga", mikor kevesebb az ember az utcán és csak Tied a tér, mikor az a kevés(?) kerékpáros _mind_ vissza/előre köszön...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése