Sylvain

Ha létezik Buddha/Jahve/Khrisna/Allah/Isten, hálásan köszönöm Neki, hogy létezik Zsonglőrködés, Tabán, "neohippi" haverok és Erasmus. Már múlt héten is ismételten azon csodálkoztam hogy mennyire pozitívan csalódik az ember amikor a "már úgyis haldoklik"/"kevesen vagyunk"/"minek menjek?" után végül is sikerül kiérni, mennyire ledöbbentően Élet és jó dolog ott lenni mennyi jó emberrel Mindenszerdán a Tabánban, de hogy most a fél évig itt levő francia Sylvain-nel mennyit és mennyire kellemesen dumáltunk és életemben emlékeim szerint először tüzespasszoltunk ketten hat buzogánnyal "piramis"-t (54 ütem 18 passz-szal egy kör), hát [ide hiretelen sok mindenféle magasan fokozott pozitív jelzőt]....

...cifra járásáról

Hétvégén körbetekertük a Balatont, két unokatestvéremmel és legjobb barátommal, akkor tűnt fel hogy mennyire hozzá lehet szokni a butapesti közlekedési morálhoz: szerintük néhány autó túl közel ment el és tapló módon beszólogattak, számomra viszont nem történt semmi szokatlan, csak szép kényelmes tempóban (IMHO néha túlságosan is kényelmesben) bandukoltunk tovább.
Reggel viszont igenis feltűnt az az elkanászodott ökör, aki a barombapuffadt fekete terepjárójával majdnem föllökött, azaz a szokásos/kényelmez tízcentis zónán belülre jött. El is felejtettem már rég, azt viszont első blikkre nem értetem hogy a piros hetes busz a Tétényi út legelején miért tolat velem szembe, hát megvolt az oka: Y-elágazás, kétszer két sáv. Két sáv megy egyenesen, két sáv jobbra. Emberünknek sikerült a legjobboldalibb sávból úgy balra kanyarodnia a korábban is látott idegbeteg (juteszembe, engem is a buszsávban vegzált, ahol semmi keresnivalója) tempóban, hogy a busz elé kanyarodás után, mikoris rájött hogy ara továbbmenni nem igazán lehet (bár így visszagondolva tuti átment volna a padkán/füvön/járdán), a busz elvasalta. Persze úgy, hogy az eset után mindkét sáv autóval járhatatlan maradt...
...vajon számít is valamit az illetőnek hogy hány embernek okozott ijedtséget/kellemetlenséget a buszon, hány ember nem tudott miatta a lezárt úton közlekedni, mennyi kárt okozott a saját autójában (a buszban esett kárt legalább megfizeti a biztosítója). és hogy mennyivel lesz magasabb a kötelező felelősségbiztosítása? Csak remélem hogy a válasza nem az lenne hogy "Na és? Megtehetem..."

A Kert

Valamikor '96 környékén akadtam az "A Kert" zenekarra, igen kellemes, lebegős, szabad, dallamos és elborult számaik vannak. Sajnos csak most tudtam meg hogy 2004-ben is volt egy "Nagy Visszatérés" jellegű koncertjük Bob Zoltánnal, biztos nem hagytam volna ki. Ezúton is köszönöm a gitárosnak, Horváth Attilának hogy hozzájárult a feltöltéshez:
A Kert: Out of Eden
A Kert: La Voce Della Luna

Először...

Ma először mentem újra reggel a Margit-szigeten, nesze neked hídfelújítás, csakazértis, még ha először is életemben kerékpárral a margitszigeti aluljárón át. Jóideje először láttam mókust, először láttam őket így játékosan kergetőzni (láttam már valaha egyszerre kettőt a Margitszigeten?), veszettül aranyosak voltak, vajon mikor van náluk a párválasztás? Először volt nálam müzli hogy ki tudjak szórni nekik egy kis adagot (hoppá, táskába visszatárazni!). Tetszett ahogy 6-8 méterről mosolyogva néztem őket, majd a buszt hallva aggodalmas képpel nézve a buszsofőrre láttam hogy veszi a lapot és lassított hogy el ne üsse őket. :)
Bearanyozta a napom.
Jóideje először sikerült csak úgy, egy eredményes nap után korán lelépni és először volt hogy direkt egyedül mentem moziba (ha már van bérlet), egy sejthetően depisebb filmet (Vénasszonyok nyara) nézni az öregkorről, gondozásról (gondoltam én) és először volt hogy ilyen mértékben pozitívan csalódtam egy filmben: irrrrgalmatlanul pozitív felhangokkal volt tele. Először van hogy drukkolok egy bizonyos Kedves Volt Élettársnak hogy lazuljon el és érezze jól magát valakivel a matekolás helyett, bár ahogy mostanság látom rajta a változást, azt hiszem nem kell félteni.
Idejét nem tudom hogy mikor volt utoljára, de most jóideje először mosogattam el csak úgy, hogy picit szebb legyen minden (három adag szemetest vittem le és a szelektívhez is gyűlt jópár apróság).

Picit a filmre visszautalva: vajon lesz 65 éves koromban hogy egy nap ennyiszer tudom mondani hogy "de jó, először jó ideje hogy", "de jó, életemben először" és minden különösebb ok nélkül egyszerűen csak szokatlanul boldognak érzem magam?