Van kiút?

A tegnapi kissé borús (tegnap még talán túl realistaának neveztem vonla, de egy tündér jobb kedvre derített) bejegyzés után némi poritivizmus: hiába hogy egyes témákban szinte csak rosszat hallani, azért mindig kiderül, hogy van remény.
Ezt a reményt hitem szerint a fiatal, vagy fiatalos lelkületű, lelkes emberek hozzák el, azaz nem is annyira a politikusoktól, felülről kell várni a tutit (bár ebben az Obama-gyerekben nagyon is bízok), hanem több teret kellene adni az egyesületeknek, aktivistáknak. Nem véletlen szeretem annyira a zsonglőr-közösséget, ha újrakezdhetném és nem a tech-vonalat választanám korábbi diplomával, több vállalkozással, akkor tuti hogy inkább csepürágónal állnék és pl. most januárban kimennék Geretékkel fél évre Indiába.
Hogy mikről is beszélek?

Egy kis politika?

Manapság nem népszerű politizálni, leginkább az erősen polarizált, egymást támadó két nagy párt és úgy általában a hiteltelen, önző, öncélú, hazug politikusok miatt. Ugyanakkor érdemes észrevenni, hogy a politika elvileg mindenki dolga lenne, hogy a köz érdekében kifejtett vélemények érvényesülhessnek.
Akárhogy is, kerékpárosként egyszerűen nem bírom szó nélkül hagyni ezt a hihetetlen szegedi biciklis horrort.
A tágabb nagyvilágban leginkább a gazdasági kilátás és a klíma miatt aggódok, de lényegében ez mind-mind visszavezethető az emberiség gyarlóságára, pl. tiltakoznak a kiskörúti kerékpársáv ellen, pedig máshol nagyon is bevált hogy élhetővé teszik a belvárost.

Kétker-étkem

Lassanként már a harmadik hónapja a Kétker-étkemtől rendelem az ebédet, mert tényleg kerékpárral hozzák ki és minden nap vega az egyik étek. Külön öröm Kedvenc Finnyás Kollegám kiborulása már a fogások neveitől is, érdemes elolvasni... :)
...de hogy a múltkori "lencsefőzelék túrókolbászkákkal" után (pedig gyerekkoromban meg nem ettem a lencsét) a mostani "lencsekrokett görögsalátával" mennyire finom volt és milyen jól esett, azt leginkább a másik kollegám tudná elmondani, aki csak a "hmmmmmmm-mmmm" hangokkal tarkított habzsolást látta a szeme sarlából, és mire meg akartam kínálni a hihetetlen finomságból, hát nem elfogyott?

Köszönöm, erről van szó

Igen, informatikus vagyok, igen, a bölcsészek számára bizonyára tulok, de miután egy régi barátnő diplomamunkáját segítettem megformázni mert igencsak hadilábon állt a word használatával és miután a multkori igen kellemes képeket is felvonultató kiállítás közben a képek erőltetett-borzalmas feliratának olvasása kifejezett mentális fájdalmat okozott, íme hát egy gyöngyszem, ami azt hiszem önmagában és teljesértékűen kifejezi hogy mit is gondolok a bolcsészek összetéveszthetetlen kifejezésmódjának öncélúságáról:
"Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron" vers-elemzése

Hasonlóan remekmód eltalált ábrázolás Frederico Fellini "Nyolc és fél"-jében Carini, a filmkritikus.

Szövegértelmezési feladat

Vajon ha 559 számítógépre kiküldöm azt az üzenetet, hogy:

...akkor miért zajlik le kilencszer az alábbi párbeszéd?
-Jónapot kivánok, itt Informatikus Tibor.
-Szia, Trempákné Grübel Hilda vagyok, és az előbb kaptam tőled egy üzenetet...
-Igen.
-Azt szeretném kérdezni, hogy mikor indítsam újra a számítógépet, este, vagy most?
-Ma.
-...akkor most újraindítom, az jó lesz?
-Igen, köszönöm, a "most" is ma van...

Zsonglőr

Hogy miért is szereiem a zsonglőr-társaságot? Hát ezért.
Suhanok is, mert várnak passzolni! :)

Az ilyenek aranyozzák be a napot

A Régi IT igazgatónk (Némethy Dániel, megérdemli hogy névvel dicsérjem) Jó Ember, Dicső Ember. Tanultam tőle shell-script-beli apróságokat, láttam router-t konfigurálni, tűzfalat heggeszteni, volt koncepciója és jövőképe és emberileg is felnézek rá: mintegy mellesleg teológus, és becsülöm amit ebbéli minőségében tesz, megtisztelve érzem magam hogy néha engem is meghív.
Időközben egy ideig más igazgatónk volt, erőteljesen más, mondjuk úgy reagáló szervezői mentalitással. A mostani főnököm természetesen tökéletes, szép és okos. Egyébként operátorként kezdte, SQL rendszergazdaként folyatatta, ergo ért az informatikához, érti az IT-sok problémáját, de egyre inkább érezni a Drága Anyacég Áldásos Óvó Gondoskodását, azaz tonna riportot kérnek, Tökéletes Szoftverek használatára "kérnek" (na ez megérne bőven mégegy post-ot) és távolról okosakat mondnak.

A változás leginkább abban érhető tetten, hogy míg Dániel olyan embereket gyűjtött maga köré, aki nem mondta azt hogy "ez nem rám tartozik" és a feladatokat nem kellett kiosztani, de ha mégis, egynél többször nem kellett elmondani, mostanság már más a felfogás: konkrétan az egyik projektvezető helyett vezettem az egyik ATM-ekkel kapcsolatos projektet, koordináltam, intéztem, telepítettem, megoldottam, (a projektvezető kivételével) köszönet helyett viszont a "hogy képzeled hogy belenyúlsz" jutott. Érdekes, hogy az "OK, akkor mától a te dolgod" válaszom után hirtelen a "nem úgy gondoltam" válasz érkezett, midenesetre elvették az egyik jogosultságomat, (és bár minden egyebet én telepítek rájuk) egye fene az ATM-ekre már nem én telepítem a reklámképernyőket.
...csak tudnám hogy a sorszámosztók/videórögzítők miért maradtak rajtam?

No minegy, lényeg hogy a változás szele szép lassan elfújja a becsületes munkát, odafigyelést, törődést és megelőzést, az osztrákok "ha nincs hibajegy, nem is dolgozol tehát nincs rád szükség" hozzáállása pedig a "hibajegy nélkül nincs is probléma" (szerintem veszélyes) mentalitáshoz vezet...

Valami lehet a levegőben, mert eszement mértékben ment el az esze sokmindenkinek, de míg régi mentalitással ez zavart és küzdöttem ellene, a Dicső Új Rendnek köszönhetően utóbbi időben inkább csak mulattat a sok inkompetens zombi, ezen felül viszont vannak azért még jófej cselekedetek, pl. a sorszámosztókon történt reklámvideó-csere után a mai egyik hibajegy:

sziasztok

minden jel szerint szerver szobában Einstein üvölt.
Megnézitek?

Köszi

...vajon közben kerékpáron teker nyelvet nyújtva?

Vándor Vokál csu-hajj, hííííííííííííííííí-jah!

Egyik reggel az egész IT-t két A4-es lap fogadta az asztalokon, aláírtuk, hogy igenis tudjuk hogy persze, levegőt venni is tilos. Azt mondjuk nem értem hogy saját notebook-hoz saját 3G kártyát csatlakoztatni, a céges hálótól mérföldekre távol, de az épületen belül miért tilos, mindenesetre törődtek a Gondos Elmék ezzel is: ezt is megtiltották.
Tizenhárom éves hitvallás dőlt meg: mióta bitjuhászként élek, először adtam merevlemezért pénzt: lett egy jó kis 1 terrás WD merevlemezem, SATA/PATA külső házzal, a (reklám helye) Magyar Kerékpáros Klub tagsági kártyám miatt 5% kedvezménnyel. Lépj be te is a szakszervezetbe!
Nem is maradt egy szál film/zene a munkaállomásaimon és az általam kezelt szervereken (hát persze hogy soha nem fröccsent oda soha semmi munkaállomásomról túlcsordult zene). Mondjuk azt még nem tudom, hova teszem majd a felhasználóktól "letörölt" cuccokat...

Lényeg hogy most már csak fényes korongokról hallgatok zenét, a mai bolondokházában hihhetetlenül jól tud esni, de vajon normálos "metálos" az, aki teljes odaadással, átszellemülten bolgár népzenét (Vándor Vokál: Feljött a Hold) hallgat?

Nyilas Misi pakkot vár

...és ismételten sikerült rendelni egy halom kerékpár-alkatrészt, konkrétan pedált, felniszalagot, egy szerszámot a fogaskoszorú levételéhez és kék nyerget a kék versenykerékpárhoz, a trekkinghez pedig a jól bevált tartalék-külsőt, a szétnyúlt lénc helyére egy másik tél(sósvíz)álló láncot (és ebből egy tartalékot, no meg pár apróságot, mint pl. hosszú távon olcsóbb: cserélhető betétes, fém fékpofákat és a szerintem leghasználhatóbb gumileszedőt), és hipp-hopp máris elsuhant ötvennyócessze' jó magyar forint (a másnak rendelt tételekkel együtt 70k).
Elhatároztam, hogy ezen túl feljegyzem a szereléseket/defekteket/alkatrész-költséget, kiváncsi vagyok egy év alatt tulajdonképpen mennyit is költök kerékpárra.
Azzal nyugtatom magam, hogy a tételek nagy része hosszú távra szól, pl, egy külső nagyságrendileg másfél évig húzza, a lánc vagy háromnegyedig, és különben is nem mindent használok el azonnal: vagy egy fél kerékpár van a fiókomban tartalék-alkatrészként. Juteszembe, tegnap nyugdíjaztam a vagy két éves ergonomikus-kémyelmes, de rongyászakadt nyergemet és hogy, hogy-nem, volt a fiókban egy pont ugyanolyan tartalékba.