Szépség

Ebéd felé menet a sarkon láttam egy arcot. Gyönyörű, melegséggel teli, szája szegletén mosoly bújdosott. Kedvem lett volna azt mondani neki hogy gyönyörű, és hogy hadd nézzem picit.
Kollegákkal hamar kiderült hogy mást és mást tartunk szépnek, nem is hizsem hogy mindenki szemében olyan megdöbbentő, ezért is tudom hogy jól esett volna neki is ha egyértelműen nem prédalesés okán vagy beszélgetés ürügyével hallja. Negyvenes nő volt, második gondolatom az volt az első nagy csönd után hogy szeretném ha 10-15 év múlva ilyen gyönyörű? szép? kopott szavak...
...ilyen melegséget árasztó arcú feleségem lenne.
Mindehelyett csak szokásos derűs ábrázattal tekintgettem körbe és persze -mintegy véletlenül- reá, remélem nem zavarta tekintetem.
Egyszerűen csak jól esett ránézni és vajon mi az a kultúránkban, ami nem engedte hogy neki is ajándékul jusson egy bók és nekem is 10 másodperc nyugodt szemlélés?