Kerékpáros számháború

Számháborúztunk a belvárosban, a sárga oldal "Váci úti felüljáró" csapatábol mindenkit lehagyva elsőként érkeztem: azon a környéken csúcsforgalomhoz szokatam, így vasárnap simán volt utam. Már vagy a hatodik tartóószlopot kerültem a számért, mikor egy odaérkezett fehér oldal-belivel keringőztünk tovább a tartóószlopok körül, majd vagy a negyedik körnél a fehér elkövette azt a hibát hogy felém fordította a kormányt, ő volt az első áldozat.
A második leolvasásánál bekavart hogy elvileg először a saját számot kellett volna bemondani, így miuatán már bemondtam a lelőtt után a saját számot is, nem emlékeztem pontosan a lőttre, de némi környékbeli házak közüötti kerengő után végül ismét kilőttam őt is.
Reggelemet azzal kezdtem hogy felszereltem az új fékem, hát egy hét első fék nélkül alatt ráéreztem hogy fék nélküli fixivel nagyjából mennyire is lehet más az élet...
A harmadik lövés előtt kellett is a satu, takarásból olyan látható térre szaggattam piciny visszagurulás után egy bokorig hogy csak úgy beleálltam. Mondjuk az nem világos hogy fél perc szemezés után (ő egy autó takarásából kacsintgatott) miért idult el a bokor túlsó felén felém fordított első kerekekkel (és persze számmal) beérkezve egy kisebb kör után, de arra jó volt hogy bemontam az ő számát is, hadd sörözzön nyugodtan eredményhirdetésig... :)

Bár a fehérek nyertek, a legtöbbet kilőtt, élvemaradt résztvevő díjat négy számért kapta valaki, így sárgaként is bár (a legtöbbet levadászó szintén sárga volt), de három leolvasott számért még így is egyéni túlélőként második helyezettként boldogan vettem részt.