52-14

Korábban jópár apróság okán bogaras egy lökött társaságnak tartottam a futárokat (mondjuk ez a vélemény nem sokat változott), de mióta engedtem a kecses-szép látvány csábításának és gyakorlatilag mióta megvan és üzemképes, a "bevásárlós" kerékpáromat (Merida FS 800-V) konkrétan egyszer se használtam, nos azóta azt hiszem értek pár apróságot.
-Az a szép-kecses mozgás nem csak a hosszú évekből fakad, részint az országúti kerékpár sajátossága.
-Valóban eszementül lehet suhanni vékony gumikon egy nem-karácsonyfa kerékpárral, ég és föld, avagy béka és zerge a különbség.
-Féket nagyon nem kell használni, részint mert ha jó előre úgyis látom hogy piros a lámpa, majd szépen odacsorgok, részint pedig tonna alatt van az összsúly, ergo frissen beállított-bezsírzott csapágyakkal is van ám lassulás. (Ehhejj, mikor 10 napos kerékpárúrán figyelt hátul a sátor, halom konzerv, gázfőző, heti cucc, hát minimum tank kellett hogy megállítson)
-52-14. Konkrétan napokon keresztül nem váltottam. Nagytányér-kiskónusz. Induláskor valóban "nyélen kell rakni" (most értem csak igazán a trekkinghez képest) míg az első 25 méteren az ember "beforgatja", utána csak a suhanás. Váltani tovább tartana.
-Nem izzad az amber a hátizsák alá, a testhelyzet miatt: Trekkingen hátizsák nélkül is megindul néha egy csepp a hátamon (Whhhráhhh!), mert az egyenes hát mögött örvény van, nem hűt a menetszél. Korámnyra hajolva hűt a szél kintről is, de ha akarom akkor nyak- és válltartással szabályozva a galléron át a kabát alatt is.

Csúnya egy módon fél óra a választóvonal: trekkingel 32-35 perc, versennyel (fittness-el?) mikor mértem nem túlhajtva, kényelmes 26 perc volt a reggeli táv.

...és nem, hiába tudom hogy szinte nem használok féket, hiába hogy váltani is csak igen ritkán: nem, csakazértse lesz fixi!