"Nem ismered a kerékpárutat?"

Épp készülök a következő sarkon jobbra fordulni a célhoz, mikor nagy dudálás hátulről, majd kövérgázzal egy hatalmas furgon centikre elhú mellettem. Következő piros lámpánál az "ezt most mért"-pillantásra azt kérdezi hogy "Nem ismered a kerékpárutat?"
Mellette ült (egyikük se bekötve, de ez most mindegy) a gyönyörszép 8-10 éves kislánya, vadállat helyett családapát találva hirtelen csak annyit kérdeztem vissza mielőtt elindult hogy "és te nem ismered a KRESZ-t?"

Kétségbeejtő, hogy egyrészt milyen tévedések alapján mennyire taplók tudnak lenni az emberek, másrészt hogy belőlem is kiváltotta a "most akkor ablakot vagy tükröt törjek?" gondolatsort (amit hál'Istennek nem tettem meg).

Karácsony előtti napon a Váci úton a Nyugati térnél majdnem elsodort egy fehér kombi, amikor kétszer is hirtelen sávot váltott egy lasabb autóst kikerülve, index nélkül, váratlanul. Egy szelíd kis szöszke húzta le a pirosnál az ablakot értetlen arccal, majd miután megígérte hogy ezentúl használja az indexet, boldog karácsonyt kívántunk egymásnak.

Nem lehet hogy kicsit jobban figyelünk egymásra?

...és miért mindig a nagy fekete drága autók és a fehér furgonok?

Módosítok a policy-n: tartom a beszéljük-meg-vonalat, de ezentúl inkább legnyájasabb hangnemben kérem meg az illetőt hogy beszéljük meg nyugodtan-ráérősen félreállva.

...tegnap amelyik kerékpárossal egy országútival kapcsolatban beszélgettem, eddig három szélvédőt zúzott be. Néha irrrgalmatlanul jól esne, de tudom hogy nem ez a jó irány.