A rendőrök által keresett férfi ugyanis a Petőfi Sándor utca 77. szám alatt lakik, míg az ő lakcíme a 7-es. Az okmányiroda azonban a férfinak kiadott lakcímkártyáját elírta, így azon nem a 77-es, hanem a 7-es házszám szerepelt. Balázs Zoltán péntek reggel töröltette a férfit a tulajdonában lévő lakás lakcímnyilvántartásából.
Azt mondta: felháborítónak tartja a rendőrség fellépését, mert amikor megjelentek nála a rendőrök, megrémítve unokáit és gyermekeit, nem közölték, hogy mit vagy kit keresnek, igazolványt sem voltak hajlandók mutatni. Közlése szerint a rendőrök és közte kisebb dulakodás is kialakult emiatt.
Valamelyik reggel én is megtapasztaltam a rendőrség kultúráltságának dicső szintjét:
...
reggel az MHB-nál nagy drága szürke autó parkolt remek megoldással egyszerre a járdára, gyalogátkelőhelyre és a kerékpárútra, a kiszálló két vigyorgó drága öltönyös uriember rendőrnek vallotta magát (nyakában egyébként valóban rendőrségi belépő volt), és szerintük ők ezt "megtekhetik" és "foglalkozzak inkább a saját dolgommal".
...de a téma egy másik vetületével kapcsolatosan is muszáj vot egy komment:
Korábban felnéztem valamennyire a rendőrökre, tiszteltem a hivatást. Most gyűlölöm és lenézem a rendőrséget és a politikusokat.
Azt az országot, ahol az állampolgárok bántalmazása karhatalom által, akár törvénytelenül is, büntetlenül megtörténhet, diktatúrának/rendőrállamnak nevezik. Az ellenük küzdőket szabadságharcosoknak.
Felfogták a Rend Éber Őrei és a Tisztelt Politikusok, hogy a korábban "köztörvényes szélsőjobb"-ból "mártírokat és szabadságkarcosokat" faragtak?
Nem véletlenül mondják erre az országra hogy Abszurdisztán, Mutyisztán, Magyarisztán...
Szégyen.
Félreértés ne essék, egyik pártban se hiszek, de nem vagyok szélsőséges se. Csak szeretném, ha a békében, méltósággal lehetne élni, az adócsalás/mutyizás/munkakerülés szégyen lenne, a munkát és igaz életet pedig megtisztelés övezné...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése