Megnyitottak...

Egyszerűen nem bírom elfogadni, hogy mikor hazafele keresztülgurulnék a házunk előtt levő szép nagy parkon, ami gyrekszemmel nézve óriási, külön univerzum, ahol gyerekként kerékpározgattam, ahol még talán bölcsödésként játszottam míg anyám napozott, ahol taposós kisautóval keringtem a modellezők által felfestett, táviányításos robbanómotoros autóknak szánt, de később féltesómmal görkorizni tanulásra és a beszélgetésre használt felfestett versenypálya volt, ahol a szoborra mászva éjszakákon át néztem sokszor a csillagokat, egyszer csak beleütközzel egy nagy, virító táblába "megnyitottunk" felirattal, ami lezárja az utat. Hogy lezárják azt az utat (egyébként feleslegesen), ami mentén mogyoróbokor nőtt dúsan (Istenem, hányszor mennyi mogyorót törtünk ott), hogy elkerítsék az ingyenes foci- és versenypályát hogy műfüvesen pénzt kérjenek érte. Szabad, mindenki teréből szétszabdalt térrészeket hasítanak, a bokorsor és pályaszegély helyére betonház kerül. Legborzasztóbb az egészben a civil kurázsi hiánya: semmi bojkott, tényleg látni arra hétvégente pár embert, hogy mennének csődbe. Most még van Margit-sziget, Népliget, Városliget, de a Tabánt már beépítik, a Nép- és hajógyári sziget sorsa bizonytalan. Miért kell minden zöldterületet betonnak elfedni és beépíteni?
Örülök, hogy gyerekkorban rengeteget voltam Balaton-parton és a Nyírségben budai gyerekként, de az én kölyköm vajon hol fog csavarogni, biciglizni, felnőni?