Amikor megvettem az én drágaszágom, hazafele irrrgalmatlanul jól suhant, váltó beállítása után mókuskerék fele hajtva épp mértem az időt hogy a szokásos fél óra helyett gyorsabb leszek-e, hát a Battyányi tér környékén kezdett furán bizonytalan lenni a gép, a Margit-szigetem bár szedegettem ki a kiálló küllőket.
No mindegy, lényeg hogy másnap(?) két keróval haza, de csak a Margit hídig sikerült tolni, onnantól (a maradék kiálló küllők kerékpártáskába tétele után) nagyrészt vállon jött velem, nem kevés interakciót okozott a látvány. Másnap jöttszembe egy frissenfestett fekete versenyvázat vállon átvetve vivő srác, arért be kell látni hogy kerekek, kormány és egyéb szerelvények nélkül sokkal levésbé látványos előadás :)
No akkor végre:
Nem arra vagyok büszke hogy az Árpád hídtól Őrmezőig kerékpárral vittem egy komplett másikat, hanem hogy a Kelenföldi pu. aluljárójának végén a nem kis szerpentinen megállás és lábletétel nélkül sikerült fél kézzel, vállon a kerékpárral feltekerni.
Nem az a szép és laza ha átadnak egy kazal húszezrest, hanem az hogy mindezt egy mellékesen az asztalon heverő, tengerentúlról hozatott, 100% lenből készült remekbe szabott borítékban teszik.
2008. december 23., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése