A tegnapi kissé borús (tegnap még talán túl realistaának neveztem vonla, de egy tündér jobb kedvre derített) bejegyzés után némi poritivizmus: hiába hogy egyes témákban szinte csak rosszat hallani, azért mindig kiderül, hogy van remény.
Ezt a reményt hitem szerint a fiatal, vagy fiatalos lelkületű, lelkes emberek hozzák el, azaz nem is annyira a politikusoktól, felülről kell várni a tutit (bár ebben az Obama-gyerekben nagyon is bízok), hanem több teret kellene adni az egyesületeknek, aktivistáknak. Nem véletlen szeretem annyira a zsonglőr-közösséget, ha újrakezdhetném és nem a tech-vonalat választanám korábbi diplomával, több vállalkozással, akkor tuti hogy inkább csepürágónal állnék és pl. most januárban kimennék Geretékkel fél évre Indiába.
Hogy mikről is beszélek?
2009. december 23., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése