Igen finomakat sikerült enni tegnap, rájöttem hogy igenis mennyeiek tudnak lenni az elsőre sznobnak/beképzeltnek tűnő étkek és borok, bár a bor tekintetében már az is nagy só, hogy a száraz fehérborok ízlettek, igazi amatőr kutyaütőként az ldes fehér Tokajit szeretem ugyanis...
...bár hogyne a vörös száraz bor lenne Az Igazi, ehhez képest körben pici derűt, bennem nagy megelégedést okozott, hogy Jásdi István nem szelid mértékben a fehér borok mellé állt! :)
Eleinte aggódtam hogy milyen piciny kis kósolókat adnak, de a negyedik bornál még az előző kettő is jórészt az asztalon állt, legközelebb kevésbé éhes gyomorral érkezek talán, bár a vacsora piciny ki sínyenc falatkát is lassanként és apránként, de megtették bendőmre a kívánt hatást.
Tanulságos volt a fogyasztás mértéke is: Szarka Gyula a Ghymesből igen hamar elkóstolta a borokat, szőke haja nem kicsit hangsúlyozta ki a virítóan borpiros bőrét, nem tetszik az ilyen bélyeg... A borész viszont érdekes hogy egyedül a nem kicsit savas rozét itta meg, a többibe csak észrevehetetlenül kis mértékban kóstolt bele, azt hiszem ez mindenképp az igényes borász védjegye.
A pincéreké pedig leginkább az, hogy kétszer kaptak jelzést a fizetésre, mégis kényelmes lassú öltözéssel sikerült elsétálni a vacsoráról, életemben másodszor, bár ezúttal az asztalon hagytam a pénzt...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése